Az Ősi Iráni naptár, amelyet Irán területén használtak, a Babiloni naptár alapján alakult ki. Szoláris, vagyis nap naptár volt, hónapjainak elnevezése összefüggésben állt a szezonális pásztorünnepekkel, a napokat pedig számokkal határozták meg. Egy év 360 napból és 12 hónapból állt, ezért bizonyos időközönként - minden hatodik évben - szökőévet kellett beiktatni, egy 13. hónap hozzáadásával. A hónapokat a mezőgazdasági és pásztor ünnepekről nevezték el.
Az Akhaimenidák uralkodása idején alakult ki az a naptár, amelynek napjait és hónapjait isteni lényekről nevezték el, „valószínűleg I. Artaxerxész (Kr.e.465 – 425) uralkodása alatt” . Egyes hónapok nevei kisebb változtatásokkal a mai iráni naptárban is fellelhetőek.
A zoroasztriánus naptárban a hónapok napjainak nincs számozása: első, második, harmadik stb. A hónapok és napok elnevezése ebben a naptárban „teofórikus”, a zoroaszter panteon isteneinek neve szerint emelkedik. Minden hónaphoz és naphoz tartozik egy angyal, védelmező vagy istenség, akinek a tiszteletére az adott napot elnevezték.
Minden hónap első, nyolcadik, tizenötödik és huszonharmadik napját Ahuramazda tiszteletének szentelték.
Ha a nap elnevezése egybeesett a hónap elnevezésével, akkor az ilyen nap ünnepnapnak számított. A naptár különösen fontos szerepet játszott vallási szempontból, nem csak azért, mert rögzítette az isteni lények neveit, hanem ezért is, mivel ez alapján lehetett a napi imákat végrehajtani. Ezt a rendszer a fesztiválok idejét is egyértelművé tette. Például minden hónap tizenharmadik napját tir-nek nevezik, az év negyedik hónapját szintén úgy hívják, hogy tir. Tir hónapban tir napja ünnepnapnak számított és a Víz tiszteletének volt szentelve, meghatározott ceremóniával összekötve. Mivel minden hónapban akadt olyan nap, aminek az „elnevezése egybeesett a hónap elnevezésével, ezért összességében 12 ilyen ünnepnapot tartottak számon” .
A hónapok elnevezései:
1. Fravasi (aveszta Fravarti; minden létező lelkei)
2. Asa Vahista
3. Haurvatat
4. Tistria (Szírius csillag)
5. Ameretat
6. Khsatra Vairja
7. Mitra (megegyezés, világ és ég istene)
8. Apo (a Vizek istene)
9. Atar/Adar (Tűz)
10. Datus (Ahuramazda jelzője, a Teremtő)
11. Vohu-Manah (Jó Gondolat)
12. Szpenta Armaiti
A napok elnevezései:
1. Ahuramazda
2. Vohu Manah
3. Asa Vahista
4. Khsatra Vairja
5. Szpenta Armaiti
6. Haurvatat
7. Ameretat
8. Datus
9. Atar (tűz)
10. Apo(víz
11. Hvar Hsaita
12. Mah (Hold)
13. Tistria (Sziriusz)
14. Haus
15. Datus
16. Mitra
17. Szraosra
18. Rasnu (a Bíró)
19. Fravasi
20. Veretraghna
21. Raman
22. Vata (szél)
23. Datus
24. Daina
25. Asi Vanhuti
26. Arstat
27. Aszman
28. Zam
29. Mantra Szpenta
30. Anahra Raocsah
Nagy Sándor (Kr.e.356–323) idejében hellenisztikus hatásra egyes királyok uralkodásához kötötték az időszámítást (pl. Nagy Sándor előtt). Ez a zoroasztriánusok számára elfogadhatatlan volt, ugyanakkor ennek hatására kezdik megünnepelni Zoroaszter próféta születésnapját később. A Pártusok (Kr.e. 150 – Kr.u. 224) a hellenisztikus hagyományokat követték némi minor módosításokat hajtva csak végre a naptáron (neveket másképp írták).
A naptár következő megújítására a Szászánidák idején került sor,
I. Ardasír (Kr.e. 226–241), a Királyok királyának uralkodása idején, amikor a naptár 365 napos lett. Ugyanúgy megmaradt a 30 napos 12 hónapos év, de minden évben hozzáadtak öt Gáthát vagy gah-t (az avesztai himnuszokból). Az ünnepek ezért 6 napon át tartottak, áthidalva a két naptár közötti különbséget. A szökőévek beiktatását nem alkalmazták az új naptár bevezetésével.
A naptárreform hatására olyan fokú zűrzavar keletkezett, hogy a hívők nem tudták eldönteni, mikor is kell megtartani az ünnepeket, végül mindkét ünnepséget megtartották. Szükség volt egy újabb naptárreformra, amire I. Hormizd (Kr.u.272-273) uralkodása idején került sor, amikor az ünnepeket, hogy összeegyeztessék az eltolódást, hivatalosan 6 napon át tarthatták. Nouruz hatodik napja az idők során Zoroaszter születésnapjává módosult.
Ez a naptár a csillagászati évtől csak 6 órányival volt rövidebb, az új naptári év a csillagászati évhez képest minden negyedik évben kb. egy nappal eltolódott. 120 év alatt ez a különbség egy teljes 30 napos zoroaszter hónapot tett ki. A Szászánidák idején megpróbálták beiktatni ezt az egy hónapot szökőévek idején. Ugyanakkor ez összeférhetetlenséget szült a szezonális, vallási ünnepek között, amelyeket, az Aveszta írásainak megfelelően, az év szigorúan megállapított idejében kellett volna megtartani.
Az igazhívő zoroasztriánusokat különösen Nouruz ünneplésének a naptárral való összeegyeztetése zavarta, mert eredetileg az ünnepnek egybe kellett volna esnie a tavaszi napéjegyenlőség napjával.
Mivel nem iktattak be időben, vagyis amikor szökőévnek kellett lenni plusz napokat, a Kr.u. 7. századra az évszakokhoz rendelt ünnepeket rossz időben, 4 hónap eltolódással ünnepelték. Az utolsó szászánida király, III. Jazdagird előkészített egy újabb reformot, de az arabok hódítása ennek gátat vetett.
A Szászánidák uralkodása után nem adták hozzá szökőhónapot a 120. év után és attól az időtől kezdődően az ősi zoroasztriánus naptárban nem volt szökőév.
A fászli (szezonális vagy évszakhoz kötődő) naptár négyévente egy nap beiktatásával követi az évszakoknak megfelelő változásokat, a Gregorián naptárhoz hasonlóan. Eszerint Nouruz napja általában március 21.-re esik (vagy március 20.). Ez a naptár az Iránban jelenleg használt nemzeti naptárat követi.
Érdekes összehasonlítani a zoroasztriánusok naptárát az indiai párszik naptárával. A párszik naptárának alapját szintén a szoláris év képezi. Az év 30 napjával 12 hónapra osztódik. A hónapoknak és a napoknak - ugyanúgy, mint az iráni zoroaszteriánusoknál - vannak pártfogói, védnökei, ezek a lelkek (szellemek) és istenek. A napok és hónapok elnevezése megegyezik a védnökök neveivel.
2.ábra A zoroaszter naptár hónapjai
A párszik és az iráni zoroasztriánusok naptára között lényeges különbség van. Az 1129-1131 évek között, a tavaszi napéjegyenlőség napján és Újév beköszöntével, a gudzsáráti párszik reformizálták a naptárt. 1006-ban a párszik a saját naptárukban hozzáadtak az utolsó, 12. hónaphoz egy pót hónapot, úgy mint Iránban. Attól az időtől kezdve azonban a párszik nem tűrtek el változtatásokat, bár a továbbiakban nem egyszer tettek kísérletet megváltoztatni a naptárukat, különösen a XVIII. század elején sok párszi, úgy a papok mint a világi emberek, szerették volna egymáshoz közelíteni a párszi naptárat a zoroasztrián naptárhoz. A párszi naptár tehát nem iktatott be szökőéveket, ezért az évszámok és a napok is eltérnek az iráni zoroaszter naptártól.
A párszi hagyomány eltérően fejlődött a konzervatívabb iráni közösség hagyományaitól, ezért liturgiája és naptára is eltérően fejlődött. A sahansahi naptár használata leginkább a párszi közösséget jellemzi Indiában. Ez az ősi naptárat követte eredetileg, de nem iktatták be az előírt egy hónapot minden 120. évben, ezért a Nouruz-t augusztusban ünneplik. 1745-ben papok egy csoportja adaptálta a régi iráni naptárat. Ezzel egy hónappal megelőzi az Indiában elterjedt sahansahi (tradícionális) naptárat. Ezt nevezik kvadimi (ősi) naptárnak.
Különösen érdekes az a körülmény, hogy az iráni zoroaszter papok a mai napig elégedetlenségüket fejezik ki a párszik naptári rendszerével szemben. Mivel a párszik nem veszik figyelembe a szökőévet, az ő idejük elmarad az „igazitól” (iráni zoroasztriánok rendszere) hat órával, amely különbség 120 év alatt már egy hónapot tesz ki.
A zoroasztrián vallásúak minden ünnepe egy-egy meghatározott évszakkal van kapcsolatban. Omar Khajjám, a nagy iráni költő és tudós a „Nouruz-name” traktájában nagyon festőien leírta a napév minden hónapjának különböző vonását. Így, az év első hónapja - farvardin, amely a Kos jegyébe tartozik, amikor a nap ebben a csillagjegyben tartózkodik, Omar Khajjám a növények növekedése kezdetének nevezi; ordibehest hónapot pedig a tavasz közepéhez sorolja, úgy gondolva, hogy az mulatságot, vidámságot és édeni boldogságot, áldást hoz. Hordád hónapban érik a búza, az árpa, beérnek a gyümölcsök és minden, ami az embereket táplálja. Tir hónap - a nyár első hónapja, amikor betakarítják a termést. Sáhrivár - a nyár utolsó hónapja, de maga a hónap a gyümölcs, a termés leszedési ideje és a betakarítás ideje. Mehr, Khajjám szerint, „az emberek közötti barátság hónapja, és mindazt, ami megérett és nekik jutott a gabonafélékből és gyümölcsökből, ők együtt fogyasztották” . Ez a hónap ugyanúgy nevesíti az ősz kezdetét, amikor a nap átmegy a Mérleg csillagképbe. Aban hónap - az esők ideje, amikor megérkezik a víz és az emberek locsolgatják a vetésüket. Azár pehlevi nyelven „tüzet” jelent. Ez egy hideg hónap, amikor az embereknek a tűz melegére van szükségük. A következő hónap – dej a tél első hónapja. Báhmán alig különbözik az előző hónaptól és ugyanolyan hideg is. Az év utolsó hónapjában - eszfánd kezdenek megjelenni a növények és a gyümölcsök.
A zoroaszter vallás minden hívőjének előírta „a hét ünnep éves megünneplését, Ahuramazda tiszteletére és hatot - az amesa szpentákénak szentelve” . A zoroasztriánus hagyománynak megfelelően, ezeket az ünnepeket Zoroaszter próféta alapította.