A zoroasztriánusok viszonylag kis közösséget alkotnak a többi, írásos hagyománnyal is rendelkező nagy valláshoz viszonyítva. A zoroasztrián vallás körülbelül a Kr. e. 6 század előtt alakult ki az ősi Irán területén, ahol leszármazottaik kis csoportja még ma is él. „Azokat a zoroasztriánusokat, akik Perzsiában életben maradtak, gabarok-nak nevezik a muzulmánok (ez valószínűleg az arab kaffir szóra utal, jelentése hitetlen)” . A gabarok kisebbsége a mai Iránban Jázd és Kerman, Szom’e városában és a körülöttük elhelyezkedő falvakba, illetve a fővárosban, Teherán környékén él , számuk körülbelül néhány tízezerre tehető. Ők ma is külön élnek a muzulmánoktól, többnyire mezőgazdasággal vagy kereskedéssel foglalkoznak és vallási szokásaik az indiai párszikéhoz hasonlóak. „Reza sah uralkodásának kezdetétől (1921-41) az iráni zoroasztriánusok szélesebb vallási toleranciát élvezhettek évtizedeken át, egészen az iszlám forradalomig (1978-79)” . A forradalom után a kisebbségek csak másodlagos szerephez jutottak és több zoroasztrián család emigrált külföldre, leginkább Kanadába, USA-ba és Angliába.
A párszik a Kr.u. 7. században menekültek el Iránból, amikor az arabok győzelme után az iszlám államvallássá lett Perzsiában. A nem muzulmán vallásúakat megsarcolták, bizonyos tiltások vonatkoztak rájuk és néhol üldözték is őket. Így a zoroasztriánusok lassan kezdtek átszivárogni Indiába, majd végül a Perzsa-öbölben és Bombay környékén telepedtek le. A 8. században már tömegesen települtek át Indiába, ahol a mai napig megőrizték zárt közösségüket és hagyományaikat. Az Indiába érkező zoroaszteriánusokat pársziknak nevezték, utalva származásukra.
Összesen körülbelül 125000-150000 zoroasztrián vallású él szerte a világban diaszpórában. Különböző forrásokban más számokkal találkoztam, de egy frissebb tanulmány szerint Iránban kb. 50000 fő élhet. A párszik száma Indiában körülbelül 70 000 fő , de élnek még zoroasztriánusok kis közösségekben, elszórtan Afganisztánban, India más részein, Kelet-Afrikában, Európában (kb. 6000 fő), Ausztráliában és Új-Zélandon (kb. 3500 fő), az Egyesült Államokban és Kanadában (kb. 17 000 fő), a Perzsa-öbölben (kb. 2200 fő), Pakisztánban (kb. 2200 fő) is . Általánosságban elmondható, hogy a pársziknak nagyszerű érzékük van a kereskedéshez és többségük tanult ember. A párszi férfiak és nők emancipáltak és nyugatiasak, jól beilleszkednek környezetükbe. Az idősebb párszik ma is tradicionális ruházatban járnak, de a legtöbbjük indiai vagy európai ruhát visel.
Amikor tehát a zoroaszter vallásúakról beszélünk, általánosságban a zoroasztrianizmus tanait követőkre gondolunk, a párszi közösséget is beleértve. A párszi megjelölés pedig kizárólag az Indiában (leginkább Gudzsarát környékén) letelepedett zoroasztriánusok közösségét jelenti.
Noha az indiai párszik és iráni zoroasztriánusok egy hagyományt követnek, az elszeparálódás után kialakult szertartások némelyike eltérően fejlődött, így egyes szokásaik némileg eltérőek lehetnek. Ez abból is adódhat, hogy miután a párszik hullámokban elhagyták Perzsiát, évszázadokon át nem tartották a kapcsolatot az iráni zoroasztriánusokkal. Jó példa erre a párszi rítusokba kerülő hindu szertartásoknál alkalmazott elemek megjelenése (például az acsu micsu szertartás).
